Werenfried van Straaten
| Werenfried van Straaten O.Praem | |
 | |
| Werenfried van Straaten O.Praem | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Philippus Johannes Hendricus van Straaten |
| Született | 1913. január 17. Mijdrecht, Hollandia |
| Nemzetiség | holland |
| Elhunyt | 2002. január 31. (90 évesen) Bad Soden am Taunus, Németország |
| Sírhely | Königstein im Taunus, Németország |
| Iskolái | Utrechti Egyetem |
| Munkássága | |
| Vallás | római katolikus |
| Felekezet | katolikus |
| Felavatás | 1940. július 25. |
| Tisztség | premontrei szerzetes |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Werenfried van Straaten O.Praem témájú médiaállományokat. | |
Werenfried van Straaten O.Praem (Mijdrecht, Hollandia, 1913. január 17. – Bad Soden am Taunus, Németország, 2003. január 31.), születési nevén: Philippus Johannes Hendricus van Straaten, holland származású, Németországban élt premontrei szerzetespap, a kelet-európai katolikus segélyezésére 1947-ben létrehozott Ostpriesterhilfe alapítója. Ismerői Speckpáter - Szalonnaatyaként hívták.
Élete
[szerkesztés]Evert van Straaten és Catharina van Straaten gyermekeként 1913. január 17-én született a hollandiai Mijdrecht településen. Mivel tanári családból származott, noha jól festett, 1932-től az Utrechti Egyetem filozófia szakos hallgatójaként ő is tanári pályára készült, valamint az egyetemen egy diákújság szerkesztője, ezen kívül egy politikai párt társalapítója volt.
1934-ben lépett be Belgiumban, a premontrei rend Torgelo apátságába, ahol a kora középkori germán szent Szent Werenfriedről kapta szerzetesi nevét. Egészségügyi állapota miatt nem küldték missziós munkára, hanem az apát titkára lett.
1947-ben, felismerve előbb a II. világháború következtében hontalanná váló német papok, valamint a több millió Kelet-Európából kitelepített német később a szocializmus és a szovjet vezetés áldozatául esett országok katolikusainak szenvedéseit, megalapította az Ostpriesterhilfe szervezetet.
Karizmatikus fellépése miatt, az addig a németeket ellenségként kezelő Belgiumban nagy mértékű adakozás vette kezdetét, hogy a kitelepítettek életkörülményeit javítani lehessen. Ebben az is segítséget jelenthetett, hogy nem pénzt kért, hanem elhíresült mondása szerint: „Nincs szükségem pénzre tőled, mert a pénzen nem tudok semmit vásárolni Németországban. Szalonnát kérek!" Ez alapján kapta - s használta élete végéig - a "Speckpáter", azaz Szalonnaatya elnevezést.
Az összegyűjtött adományokat - elsősorban holland és belga gazdálkodóktól gyűjtött élelmiszert - a gyakran alultáplált lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és éhező gyermekek számára juttatta el. Emellett törekedett arra, hogy lelkipásztorokat is biztosítson a menekültek részére, akár úgy is, hogy autókat, illetve buszokat alakíttatott át kápolnává, s ezeket - szintén kitelepített - úgynevezett "hátizsákos" papokra bízta, akik ezekkel felkereshették a - többnyire protestáns környéken - letelepedett menekülteket.
1950 után tevékenysége az elnyomott kelet-európai egyházak felé fordult, s ezeknek az egyházaknak gyűjtött segélyeket, melyeket különböző módokon juttatott el, többek között Magyarországra is.
Tevékenységét az Apostoli Szentszék is elismerte, s hivatalos segélyszervezetként tekintett az általa alapított Kirche in Not szervezetre. Egyes források szerint[1] a kelet-európai egyházaknak juttatott támogatások mértéke meghaladták a százmillió dollárt.
Tevékenységét 1989-ig látta el, amikor is átadta a szervezet vezetését rendtársának, Vanasse Romannak.[2] Tevékenysége alatt több évtizeden át közvetlen munkatársa volt Szőke János szalézi szerzetes.
A Szovjetunió összeomlása után megpróbált segíteni az orosz ortodox egyháznak abban, hogy áthidalja a konfliktust az oroszországi római katolikus egyházzal.
Elismerései
[szerkesztés]- 1958: Érdemkereszt a Német Szövetségi Köztársaság 1. osztálya
- 1965: A Szudéta Német Landsmannschaft Európai Nagy Károly-díja
- 1981: A Németországi Szövetségi Köztársaság nagy érdemkeresztje
- 1993: A kitelepítettek szövetségének dísztáblája
- 2002: Königstein im Taunus város díszpolgára
Kapcsolata Mindszenty bíborossal
[szerkesztés]Straaten mélységesen tisztelte Mindszenty József bíborost, amely többek között anyagi támogatásban is testet öltött. Mindszenty József iránti tiszteletének jele az is, hogy amikor a bíboros 1975-ben meghalt, vállalta, hogy a sírjánál, Mariazellben, gyászbeszédet mond, s ebben a beszédben a mártír főpap életét "minden idők szentjeinek útja"-ként jellemezte.
Mindszenty hercegprímás útja az az út, amelyet minden kor szentjei jártak. Őket is éppúgy megfosztották jogaiktól, mint Isten egyszülött fiát. aki felvette a szolga alakját s engedelmes lett a halálig a keresztfán. (New York-i Magyar Élet, 1975.06.21., 1-2.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Werenfried van Straaten című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Ronny Baier: Straaten, Werenfried van. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). Band 22, Bautz, Nordhausen 2003, ISBN 3-88309-133-2, Sp. 1324–1330.
- Eva-Maria Kolmann: Danke, Pater Werenfried! Kirche in Not/Ostpriesterhilfe, Königstein im Taunus, 2005
- Markus Trautmann: Mit Glaubensglut und Feuereifer. Werenfried van Straaten und Johannes Leppich. Zwei charismatische Gestalten im deutschen Nachkriegskatholizismus. Patris Verlag, Vallendar 2009, ISBN 978-3-87620-336-2
- Volker Niggewöhner (Red.): Pater Werenfried – ein Meister der Hoffnung. Predigten über den „Speckpater“. Kirche in Not/Ostpriesterhilfe, München, 2009
- Stefan Zekorn, Markus Trautmann (Hrsg.): Glaubenszeugen in Kevelaer – Werenfried van Straaten. Butzon & Bercker Verlag, Kevelaer 2010, ISBN 978-3-7666-1362-2
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://archiv.katolikus.hu/ujember/Archivum/2003.01.19/0903.html
- ↑ A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám) | Library | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
